Az épületek energetikai jellemzői meghatározásáról szóló 7/2006 ((V. 24.) TNM rendelet szerint az épületeknek többszintű követelményeknek kell megfelelnie.

hőátbocsátási tényezők [W/m2K]

az épület határoló szerkezeteinek vastagsága, anyaga és hőhidai alapján kerül meghatározásra a rétegtervi hőátbocsátási tényező, amely megmutatja, hogy az adott szerkezet egységnyi területén mennyi energia távozik. Az alacsonyabb érték a kedvezőbb.

fajlagos hőveszteségi tényező [W/m3K]

az épület fütött terek teljes felületére (hőburok) vizsgálja a hőveszteségek és -nyereségek mérlegét a térfogatra vetítve, amely megmutatja, hogy milyen a hőáramok éves egyenlege a teljes épületre.

nyári túlmelegedés vizsgálata [°K]

során kell vizsgálni, hogy a belső és sugárzási nyereség mennyivel emeli meg az épület hőmérsékletét, figyelembe véve a szellőzés hatását.

összesített energetikai tényező [kWh/m2]

kiszámítása során átlagos fogyasztói szokásokat figyelembe véve, a fűtésre, a használati melegvíz előállításra, szellőzésre, hűtésre és világításra szolgáló energiákat kerül összegzésre az egységnyi területre vetített primer energiaigény.

megújuló energia felhasználás részaránya [%]

megmutatja, hogy az épület energiaigényét milyen arányban biztosítja megújuló energiaforrás (tűzifa, biomassza, biomasszából közvetve vagy közvetlenül előállított energia, a biogázok energiája, fapellet, agripellet, nap-, szél-, vízenergia, geotermális, geotermikus, hidrotermikus, légtermikus energia)

követelményszintek

A rendeletbe három követelményszint található, amelyet különböző esetben kell alkalmazni.

Régi követelményszint

1. melléklet I. - III. részek + IV. nyári túlmelegedés és V. gépészet

Költségoptimalizált követelményszint

5. melléklet I. - III. részek

Közel nulla energiaigényű épületek követelményszint

6. melléklet I. - III. részek + IV. megújuló részarány